Keleti gondolatok…

Írta: Harangi Csaba

Sötét van, szinte még épp hogy itt a reggel és januárt mutat a naptár. Ilyenkor minden víz befagy már, de most a 2018-as évben enyhe a telünk így ezt a telet nem is igazán érzem. Lassan váltom a sebességeket, nem kapkodok ráérek egyébként is a szülővárosomba megy az autó és itt minden kedves emlék visszaköszön, de rég is születtem itt…

 

Barna cserzett bőrű magas ember száll ki a farmotoros okkersárga Skodából és kézen fogja a szőke gyereket, aki a szép családi ház előtt várja és maga mellé ülteti, nem szól egy szót sem. A nyári meleg ellenére a kopott csikóbőr kabátot nem veszi le, hisz abban van a slusszkulcs papírok meg minden más, ami kellhet. A csomagtartóba bambuszbotok a vödörben dara meg olyan vetni való krumpli még tavaszról maradt, félig megfőve olyan kis krumpli golyók. Fáradt nagyon fáradt ezt érzi magán, egész nap járkált a munkások után, ha már agronómus és irányította a kombájnosokat, traktorosokat, nem könnyű, de hát az egész élet nem ad semmit csak úgy, azért tenni kell mindig valamit.

A Keleti főcsatornához mennek még estig van idő pár halat fogni, ilyenkor nem siet a napkorong annyira lefelé, munka után lehet pihenni egy kicsit. A kisfiú elkezd mosolyogni a víz láttán, de nemkülönben az Apa is mosolyog, hisz apja-fia páros megy horgászni. Az Apa azért hogy a sok gond kimenjen a fejéből, a gyerek azért mert valami ellenállhatatlan erőt érez egyedül lenni, elege van a sok nyüzsgő emberből, csend kell nagy csend… Nem beszél egyikük sem, a stég üres ahova mennek a folyó pedig szokás szerint siet a folyással és a rengeteg zöld rucaöröm úszik a víz tetején.

Hatalmas barkácsolt etetőkosarak kerülnek elő sok ólommal ráhajtogatva, a félig főtt krumpli golyók a horgokra kerülnek a kenyeres-darás keverék pedig a kosárba bele és lendítés a túlsó nádszélbe. Nagyokat csobbannak a kosarak, majd a bambusz botok ferdén lesznek elhelyezve a stég szélén. Ha kapás van vagy megmozdul a bot, vagy belazul a zsinór, mindegy is akkor is ponty a vendég már ha lesz kapás.

Az Apa cigarettát vesz elő és rágyújt és elnéz a nádon túli erdő irányába és most érzi jól magát. Lassan nagyokat szív a cigiből és lassan is fújja a füstöt, majd elnyomja a csikket és a csikóbőr kabátból fekhely lesz és eldől rajta és szinte azonnal elalszik. A gyerek mosolyog hisz tudta, Apa mindig alszik egy jót a parton fáradt egész nap dolgozott és most itt lehet pihenni. A jobb oldali bambusz bot zsinórja belazul, a kisfiú bevág és karikába ugrik a bot és félelmetes huzavona kezdődik, a hal a nádfalba akar menni, a gyerek meg kifelé akarja húzni onnan.

Valahogy csak fel kellene kelteni Apát, de szerencsére az orsó fékjének recsegése nem hagyja aludni tovább és már ketten fogják botot, nehogy beessen a fiú a vízbe. Hatalmas kiflit ír le a ponty balra, inkább a stégközeli nádfalat választja és oda rohan be. Ez nem egy sima fárasztás ez inkább küzdelem, de a kisfiú tartja a botot és jön már a hal rengeteg hínárral együtt, de jön és Apa szákol. Most mindketten örülnek és lassan a nap is elköszön tőlük egy vörös kontúrral, talán menni kéne vissza abba bizonyos nyüzsgő életbe…

Nagyot döccen a kocsim épp megérkezem a Keletihez és visszatérek emlékeimből a jelenbe, ideje horgászni. Zoli és Attila is jött utánam ma január vége felé a Keleti főcsatornán rakózunk egyet, hátha lesz valamilyen fogás. Lássuk milyen a víz, mekkora a mélység? Barátságos az arca Keletinek így elsőre hiszen tiszta a víz és körülbelül  2,5-es és az 5 grammos úszó jó lesz.

Zoli kezdi a fogást mégiscsak az idei első rakózás, ráadásul januárban a kis keszeg is több mint semmi. Szorgalmasan úsztatgatunk meg-meg állítjuk az úszót a kis apróságok zavarják meg a nyugalmunkat csak.

Mit is mondhatnánk télen, örülünk hogy itt lehetünk mert adott egy szép folyóvíz és vele jár a nyugodt csend is ez több mint elég. Fotózgatok kicsit, ez a hobbi már gyerekkortól kezdve megmaradt, most is csak pár szép téli természeti szín szállít le a versenyládáról és ilyenkor se kép, se hang csak exponálok és egyik kattanás a másik után… Majd otthon megnézem, nem szeretem értékelni magam, inkább hallgatom más véleményét csendben.

Vehemensebb kapásom van és a beemelésre kiszalad a gumi, nocsak mi lehet a horgon? Mindenre gondoltam csak erre nem, mert ez egy süllő!!

Persze a csekély fogásra gondolva még a merítőm sincs összerakva, így Zoli jön át és szákban a hal. Nem nagy hal, de az izgatottság és az öröm határtalan.

Elnézem ezt a csatornát ezt a Keletit, itt születtem, itt nőttem fel és méltósággal folyik és még mindig kijövök ide… Semmi nem változott csak én lettem öregebb, de az érzések ugyanazok…

Harangi Csaba

Forrás: Horgászfirkász Blog

Print Friendly, PDF & Email

Leave a Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.