Halápi és Bodzás-tavi képek.
Régen jártunk a Haláp-Bodzáson. Ezért is vártuk nagy érdeklődéssel ezt a kirándulást. Kíváncsiak voltunk milyen a vízállás ezeken a tavakon és hogy a 2 éve tartó folyamatos vízállás milyen változásokat hozott a tavak képét illetően..
Először a Halápi-tavat kerestük fel. A 48-as főút felül érkeztünk végig a töltésen.
A Halápi-tó legnagyobb része teljesen elvadult övezet, szinte a 80 as évek végétől ugyanez a kép fogad bennünket . Gyönyörű természetes környezet, a természet madárfüttyös csendje, és a mezőn folyamatosan nyíló vadvirágok fogadják az alkalmi látogatót. Ez az igazi halápi fíling! Nagyon sokan ezért is szerettünk ide járni. Ez a tó egykoron a vadvízi horgászok zarándokhelye volt. A Halápi-és bodzás-tavak funkciójukat tekintve belvíz tárolók, tehát különösebb gondoskodást soha sem kaptak. Vízállásuk és halállományuk mindig is az adott időjárástól függtek. Halállományuk 100%-ig természetes szaporulatú volt . Vizüket a Dél-nyírségi vízgyűjtőrendszer csatornáiból kapják.
Madár világuk egyedi, európai szinten nyilvántartott, ahol a gémtől vadkacsák különböző fajain át a hattyúig szinte a pusztai madárvilág minden faja megtalálható.
Gyönyörű szinte teljesen fekete színű vadkárászok, hatalmasra növő csukák, vörösszárnyúak, és naphalak alkották halfaunájukat. És persze ne feledkezzünk meg a kólásüveg méretűre növő törpeharcsa állományáról sem, amelyet itt nem száj-húzogatva a horgászat megrontóiként kell megemlítenünk, hanem egy nem túlnépesedett és kifejezetten célhorgászat tárgyává vált halfajt .
A Halápi-tó vízszintje most nagyon jó. Így junius elején is szinte üzemi vízszinten van amely nagyon kedvez a kialakulóban lévő halállomány fejlődéséhez. Apróbb kárászok, vörösszárnyúak, és valószínűleg kisebb bicskacsukák már vannak a vízben. A régi horgászbeállók az elmúlt évek nyugalmának köszönhetően mind benőttek náddal, és a tó tisztás részén is tovább szaporodott a sás. Remélhetőleg a most kezdetét vett nyári időjárás is kegyes lesz ezekhez a tavakhoz és hagyja majd hogy régi hírében fénylő vadvízi horgászhelyé váljon ismét a Halápi-tó.
Utunkat a Bodzást a Halápi-tóval összekötő táp-csatornákkal tűzdelt szakaszon folytattuk tovább. Ezek a csatornák egykoron még halat is rejtettek. Lehetett néhol bennük kárászozni, és volt ahol úszóval kishallal még csukát is lehetett akasztani. A mai képe ezeknek a kis patakoknak teljesen megváltozott. Az egykoron épített nyírvíz elvezető rendszer részeit képző kis patakok az év legnagyobb részében szárazok, így hal sem található bennük.
A táp-csatornákon keresztül most sem kap vizet a Bodzás. A bennünket fogadott kép is ennek megfelelően elég soványka volt. Víz csak foltokban, és a tovább szaporodó nád még nagyobb részt foglal el az egykori tómeder területéből. A Bodzás-tó tábla mára már csak egy szimbólum, ami arra figyelmezteti az erre túrázót hogy egykoron itt egy 17 hektáros tó víztükre csillogott.
A Bodzás mögötti Halápi-zsiliprendszer egy nagyon szép, a környék jellegzetes helye, amit szerintem minden erre járó felkeres. Ez a hely esősebb években amikor telített az erdőspuszták vízhálózata egy igazi látványosságnak számít. A zsiliprendszeren lezúduló víz egyedi látványosság a kiszáradt, vagy alacsony szintű kis vizekhez szokott vándor számára. Az idén ezzel a látványossággal a természet ismét nem ajándékozott meg bennünket.
Én arra kérek minden túrázót, természetbarátot, és erdőspuszta kedvelőt ne felejtsük el a térségnek ezt a területét.
Akik szeretik a háborítatlan természet varázsát, egy szalonna sütésre, kempingezésre vagy egy napos túrára azok számára biciklivel, autóval, vagy akár gyalog is megközelíthető a Haláp-Bodzás-tavak környéke.
Hozzászólások
Halápi és Bodzás-tavi képek. — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>