Megfiatalítják Hajdú-Bihar ?fő folyóját?
Ahová kell, oda eljut a Keleti-főcsatorna vize
Hatvankét év után nagy felújításokon esnek át a mesterséges folyó műtárgyai.
Hajdú-Bihar. Biztonságosabbá válik Hajdú-Bihar ?fő folyójának?, a Keleti-főcsatornának a működése az ezekben a napokban félidejéhez érkezett műtárgyfelújítások után ? derült ki Radácsi Gábornak, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlói Szakaszmérnöksége szakaszmérnök-helyettesének tájékoztatásából. Az eredeti funkcióját tekintve az aszályos alföldi tájak biztonságos növénytermesztését szolgáló főcsatornát 1956-ban adták át. Az elmúlt 62 évben ez az első műtárgy-nagy felújítás a 98 kilométeres hosszúságú mesterséges folyón.
A Keleti-főcsatorna ? azon túl, hogy a Nagyalföld legaszályosabb vidékeit látja el öntözővízzel ? kelet felől belvízelvezető csatornák vizét fogadja, míg nyugati irányban halastavak táplálkoznak belőle, és nem mellékesen Debrecent is ellátja ivóvízzel. A Keleti-főcsatorna állandó mélységű, a nagyobb mértékű vízkivétel esetén gyorsabb benne az áramlás, mivel a kivett mennyiséget a Tiszából pótolni kell.
Megfiatalítják Hajdú-Bihar ?fő folyóját?
Időben a felénél, a munkálatokban viszont már több mint 50 százalékos készültségben van a Keleti megújítása.
Hajdú-Bihar. Erről tájékoztatta a Naplót Radácsi Gábor, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Hajdúszoboszlói Szakaszmérnökségének szakaszmérnök-helyettese. Tőle tudjuk, hogy az 1956-ban átadott Keleti-főcsatornának ez az első műtárgy-nagyrekonstrukciója, amelynek eredményeként biztonságosabban működhet Hajdú-Bihar ?fő folyója?, és várhatóan újabb hat évtizedig zavartalanul tudja teljesíteni funkcióit. Nevezetesen: mezőgazdasági, ipari, ökológiai és ivóvíz-szolgáltatást, kelet felől szükség esetén befogadja a belvízelvezető csatornákat, nyugat felé táplálja az öntözőrendszereket és a halastavakat, és persze pihenést nyújt árnyas fákkal övezett partja.
“A csatorna létesítése igazán a nagy gabonatermő területek elcsatolása után lett aktuális.
Radácsi Gábor”
Évszázadok óta tervezték
Mielőtt azonban kimennénk a Keleti-főcsatorna műtárgyainak egyikéhez, a hajdúszoboszlói bukóhoz, Radácsi Gáborral sorra vesszük a csatorna életének főbb állomásait.
? A Keleti feladata, hogy a Tiszából, az Alföld vízhiányos területein keresztül a Körösök vidékére juttasson vizet, biztonságossá téve ezzel az aszályos területek növénytermelését. A csatorna létesítése már a török kiűzése után felvetődött, de igazán a trianoni békediktátumot követően, a nagy gabonatermő területek elcsatolása után lett aktuális. Tervezését 1935-ben kezdték és 1954-ben fejezték be, miközben 1941-ben már elkezdték az építését. Ezt azonban megakasztotta a világháború, és 1951-ben folytatták, mégpedig modern gépekkel. A nyomvonalát a térség domborzati viszonya határozta meg. Tiszalöknél ágazik ki a Tiszából a csaknem öt kilométer hosszú bevezető csatorna, ebből Tiszavasvárinál kezdődik a Keleti-főcsatorna, és 98 kilométer után a Kállóval Bakonszegnél egyesülve ott torkollik a Berettyóba. Terv volt még, hogy továbbépítik a Körösök vidékéig, ez azonban nem valósult meg.
Érdekességként elmondta még, hogy a Keleti-főcsatornát hajókkal járható vízi útnak tervezték, jelenleg Balmazújvárosig másodrendű vízi útként szerepel. A tiszavasvári beeresztő képes az ezertonnás uszályok átengedésére, Balmazújvárosnál hajófordulót is építettek. Hajózásra azonban ténylegesen nem alkalmas a Keleti, a Tiszavasvári beeresztő kivételével a műtárgyakat nem építették ki a hajók átbocsátására, a hidak egy része alacsony, illetve a partvédelem sincs megoldva, és persze a partján lévő mintegy 1700 ingatlan tulajdonosa sem biztos, hogy örülne a hajóforgalomnak.
Három méter mély meder
Időközben kiértünk a Hajdúszoboszló és Nádudvar közötti közút Keleti-főcsatornán átívelő hídjától jó kilométernyire északra lévő szoboszlói bukóhoz. Itt csatlakozott hozzánk Székely Sándor építésvezető. Az építési terület látványa egészen bizarr: a csatorna medrét támfalakkal és földdel elzárták, egy négy méter szélességű átvezető csatornán folyik a víz, míg egy ötvenméteres szakaszon lényegében kiszárították a Keleti-főcsatorna medrét, ott építik a műtárgyat. Ez alapján érzékeljük, hogy a csatorna úgy három méter mély lehet. Radácsi Gábor kérdésünkre válaszolva elmondja, hogy a Keleti vízszintje szabályozott, a térszín lejtése igen csekély, ezért a víz gravitációs sebessége is kicsi. Ám ha sok vizet vesznek ki a Keletiből ? a mezőgazdaság a legnagyobb vízkivevő ?, akkor azt a Tiszából pótolják, tehát felgyorsul a vízáramlás.
Kotornak és építenek
? Hatvankét év után megérettek a vízkezelő műtárgyak a rekonstrukcióra, és ez az első nagy felújítás. A bakonszegi vízleadó 1956-ban például ideiglenesnek készült. Eddig bírta? ? mondja a szakaszmérnök-helyettes. ? A hajdúszoboszlói és a bakonszegi műtárgyunkat elbontottuk, helyette újak épülnek, a tiszalökit, a tiszavasvárit és a balmazújvárosit pedig megújítjuk. A tiszavasvári beeresztő 4,7 kilométeres szakaszát kikotorjuk, a vízáteresztő képesség visszaáll az átadáskori, tervezett állapotra. Erre szükség is van, hiszen folyamatosan nő az öntözővíz iránti igény. Vasváriban az épületet és a gépészetet is felújítjuk. Tiszalöknél uszadékterelő mű épül, igaz, az volt eddig is, de ez jobb lesz. A balmazújvárosi bukó gépészete újul meg. Kotorjuk a K7-főcsatornát, a bevezető és végpontja műtárgyait felújítjuk. A felújítás tervezése egyébként 2007-ben kezdődött. Megvalósítani pedig a Komplex Tisza-tó projekt részeként, mintegy 3 milliárd forintból tudjuk. Kovács Zsolt
