A finomszerelékes horgász szezon jó ideje befejeződött, s nyakig benne vagyunk a számomra egyre kedvesebb pergető időszakban. Az októberi jó időben pár alkalommal ugyan el lehetett csípni kedvező vízjárást, de az elmúlt hónapban a folyók folyamatos áradása miatt beszűkültek a lehetőségek. Nagy kedvencem a Tisza-folyó, ami gyakorlatilag 1 hónapja folyamatosan árad, így a kikötőkbe szorítja a horgászok csónakjait. Nagyon mennék már pecázni, de nem nagyon van lehetőség. Ásott tóra elvből nem megyek, sekély vízű alföldi napijegyes tavak sem a kedvenceim. Mi az ami a leginkább hasonlít a Tiszára, ahol hasonlóan “horgász szabadságot” érzek? Igen, horgász szabadság és a természet. Ez még a halfogásnál is fontosabb számomra. Csak én, a csónak, pecabot, egy horgásztárs, és a várt hal. Norbi barátommal kimentünk a Keleti-főcsatornára. 

 Mire csónakba szálltunk gyönyörűen esni kezdett a hó, karácsonyi érzést kölcsönözve a vizen lévő horgásznak. Mint minden csónakba szállás után, így most is megjegyeztük, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk, s egy birsalmából főzött lélekmelegítő elfogyasztása után nekivágtunk a csatornának. Tervünk a mai napra a kisebb csukák élménygazdag megfogása volt. Próbáljunk több halat fogni, legyenek kapás élmények, érezzük jól magunkat.

A víz kellően tiszta volt a kis csukák eredményes horgászatához, így a pecabotokra 5 cm környéki gumihalak kerültek. Pár percnyi helykeresést követően a meder közepén húzott csalit máris leütötte egy kedves kis vendég. Nem nagy, de azért csuka. Ha ilyen van, akkor ilyenre kell pecázni.

Kis mohó csukácska. Jól bevette ugyan azt a kis gumit, amit előző surranótársa is szeretett.

Jól rákattant a frottír törölközőre, bár mire az exponálás megtörtént, már nyitotta a szájacskáját.

Harmadik halunk is hamar jelentkezett. A módszer és a hely nem változott, a hó meg csak esett és esett. Norbi egyelőre nem volt eredményes, de látva a felszerelése és a csalivezetése közötti összhangot, csak idő kérdése volt az, hogy halat fogjon.

Kis helyváltoztatást követően megint egy aprócska hal. Kezdem magam rosszul érezni, s innentől kezdve egyfajta küldetésnek érzem, hogy Norbi fogja meg első halát. Hiszen a csalit jól húzza, és hal egyértelműen van itt. Nem csak hogy van itt hal, de esznek is! Ez a tény pedig a pergető horgászat során nem elhanyagolható. Bíztatom, hogy csak dobja és dobja azt a csalit. Arrébb állunk, beszélgetünk. Figyelem a botom spiccét, amint lágyan a fenékre eseik a 2-3 gr-os fejjel szerelt plasztik. Norbi is húzza, majd felkiált. MEG VAN! Azonnal nézni kezdem a fárasztását, s nagyon örülök a sikerének. Rángatja a lágy spiccet a vélhetően a korábbiakhoz hasonló méretű csuka, ő meg élvezi az apró fejrázásokat. Nézem az arcát, s látom a szemeiben azt a gyermeki örömöt, melyet karácsonykor látni egy kisgyermek arcán, amit a karácsonyfa felgyúló fényeinek megpillantása okoz számára. Ebben a pillanatban az én pecámon is ütés, melyet bevágás követ. Nagyon jó peca ez Norbikám !!!

Tovább csináljuk, élvezzük a szabadságot, a gyönyörű időjárást. A szél mint tudjuk a horgász barátja, s mivel ez kétségtelen így van, ezért elcsendesedett. Tükör vizen pecázhatunk kellemes hóesésben. Csoda…

És ha egy üzlet beindul…

Csak a neonzöld! Ez nem jelenti azt, hogy mást nem enne, de nem akarjuk cserélni a csalit. Ezt most eszi, nem variálunk, élvezzük a sikeres horgászatot.

A hó csak esik és esik, lassan télre változik egy délelőtt időtartama alatt a késő őszi időjárás.

2-3 órája pecázunk, s a természet kiszólít a partra bennünket. Kicsit megmozgatjuk végtagjainkat, s tovább tervezzük a napot. Célunk, hogy sötétedésig maradunk. Úgy érezzük, hogy ezek a kis csukák ugyan sok örömöt okoztak nekünk, de megpróbálunk valami egészen más élmény után kutatni. Süllő, igen süllő. Ez a terv. Számomra ennek a halnak a megfogása egy egészen más élményt jelent. Többször próbaltam már csukázások végén, rövid ideig a Keletin, de célzott horgászattal pergetve még nem fogtam süllőt a csatornán. Terv elfogadva, hamarosan indulunk.

Közben társaságunk is érkezett. Jól látható, hogy nem csak mi vagyunk a csatornán, s örömömre szolgál, hogy mások is elkezdték használni a megyei szövetség által készített sólyapályát. Ugyan a felülete még szilárd búrkolat híján kicsit mély, de azért személy autóval is van rajta lehetőség merev aljú csónak vízre engedésének. A háttérben látható, hogy míg a csukákat kergettük, egy harmadik társaság is érkezett, akik szintén itt szálltak vízre. Kell az infrastruktúra ahhoz, hogy az elmúlt 30 év hiányosságait bepótoljuk a vízparton. Csak így várhatjuk, hogy horgásztársaink is elégedetten pecázzanak horgászvizeinken. 

Újra vízre szállunk, s indul a korábban kiötlött terv kivitelezése. 2-3 fokos a víz, igyekszünk a korábbi csalinál nagyobb méretű plasztikkal, mélyebb vizeken a meder közepén horgászni.  Ehhez természetesen motorozni kell. A cél teljesítésének érdekében megtesszük. Közben beszélgetünk, s meg vagyunk győződve arról, hogy a tervünk sikerülhet. Órákon át húzzuk a kiszemelt szakaszon a gumit, de üres a víz. Kitartó vagyok. Tudom, hogy minden egyes tekerésben benne van egy olyan kapás élmény, amiért most itt vagyunk. A semmi máshoz nem hasonlítható éles koppintás, melyet sok horgász érez szinte függőségnek. Szoktam mondani, hogy ez az érzés “mindennél” jobb! Dobom, színt, gumit, majd fejet cserélek, Tekerem, visszaejtem, semmi. Százszor tekerem, néha a botspiccel élesen feldobom a csalit (saját szórakoztatásomra is), majd újra visszaejtem. És egyszer csak….Kopp! Azonnal bevágok, de üres. Tudom, hogy ez volt az a hal, amiért most itt vagyunk. Reményteljesebben dobok vissza ugyan oda, ahol a kapás jelentkezett. Koncentráltan húzom, de semmi. Nagyon örülök, hiszen ez már fél siker. Megunom ennek a szögnek a horgászatát, csónakunkkal helyben maradunk, s egy teljesen más irányt választok a további gumizásra. Két három dobás, tekerés, visszaejtés. Majd mit ad Isten, …. KOPP! Bevágás,…ül! Érzem, rázza a fejét, süllő lesz. Igyekszek gyorsan felhúzni, mert ezt látnom kell! A hal mérete ugyan nem kérges tenyerű öreg tiszai süllőhorgászok álma, de nekem ez most hatalmas élmény! Az első, célzottan, pergetve fogott süllőm a Keletiből!

 A tökéletes összhang, nyugalom, pihenés, rekreáció. Ezért szeretek pecázni. 

Üdvözlettel: Krakkó Tamás.

Forrás: topfishshe.hu